A közösségi finanszírozás, online tőkebevonást jelent (angolul: crowdfunding, online capital formation), amit a vállalkozások tipikusan a még a nyilvános tőkebevonás, a tőzsdére lépés előtti szakaszban egy erre specializálódott platformon keresztül hajtanak végre. Jelenleg ezt a szolgáltatást Magyarországon csak a Tőkeportál végzi. Közösségi finanszírozás mindig is létezett, hiszen amióta ember az ember, kért pénzt másoktól egy- egy ötlete megvalósításáért a hozamért vagy a termékért cserébe, de ez akkor öltött nagy léptéket, amikor a 2000-es években elindult internet révén a gyűjtésre irányuló kampányokról szóló híreket egyre szélesebb körben lehetett terjeszteni. Ugyancsak az internet robbanása hozta el a technológiai vállalkozások korát, amelyeknek hatalmas volt a tőkeigénye, de azokat nem finanszírozták a bankok, mert a vállalkozások nem tudtak biztosítékot nyújtani. Ráadásul a 2009-es válságban elapadó banki finanszírozási lehetőségek a teljes KKV szektort sújtották, nemcsak a tech cégeket, így a tőkét kereső vállalkozásokat az akkor induló crowdfunding platformok, mint a Kickstarter kezdték kiszolgálni. Az USA kormánya is felismerte, hogy a beszakadó foglalkoztatottság csapdájából kiutat kell találni, a kisvállalkozásokat finanszírozni kell, és ennek biztosításához szükség van a közvetlen tőkebevonás lehetővé tételére is. 2012-ben fogadták el a JOBS Act-ot. A JOBS Act elsődleges célja a rohamosan növekvő munkanélküliség megfékezése volt: a tőkebevonás eszköz a foglalkoztatási képesség növelésére. Mivel a kisvállalkozások nem engedhetik meg maguknak a méregdrága IPO engedélyeztetést, a JOBS Act kivételt tett a crowdfunding-oló vállalkozásoknak ez alól a kötelezettség alól, viszont limitálta az így bevonható tőke nagyságát, és limitálta a befektetőket is a vagyoni helyzetüktől függően. (Azaz, a szabályozási szemlélet is módosult: mivel a szabályozó fő feladata makropénzügyi kockázatok mérséklése a piacfejlődés támogatása mellett, az IPO-k esetében a kibocsátóra alkalmazott szigorú és drága engedélyeztetés eljárás terhének elengedéséért cserébe limitálta az így vállalható kockázatokat, és a kibocsátó szabályozását részben áttette a befektetőre. A JOBS Act az első mérföldkő a kezdő-és kisvállalkozások általános és globális problémájának, a tőkéhez való hozzájutásnak (access to capital) a megoldásában, elérve azt, hogy a kezdő-és kisvállalkozások viszonylag akadálymentesen, hatékonyan tudjanak tőkéhez jutni fejlődésük kritikus szakaszában, amikor tipikusan elfogy az alapítói tőke, de még nem tudnak intézményi finanszírozáshoz jutni. E törvényt tekintjük a szabályozott online tőkebevonás indulásának, és egy új befektetési eszközosztály, a kezdő vállalkozások értékpapírjaiba történő lakossági befektetés megszületésének. Az EU 2020-ban követte az USA példáját az ECSPR elfogadásával, amelynek értelmében az online tőkebevonási szolgáltatás 2023-tól engedélyköteles tevékenység, amely a felügyeleti feladatok egy részét átveszi azzal, a rendeletben részletesen leírt módon felülvizsgált vállalkozások tőkebevonást célzó kampányait lebonyolítja. A nemzetközi szakirodalom első helyen említi széles rétegek (a crowd) számára a gazdasághoz, a tőkepiachoz való hozzáférés történő biztosítását, azaz a startup befektetések elérhetőségét, demokratizálását. Az internet biztosítja az információk egyidejű és globális hozzáférését, ekképpen befektetők egyenlő elbánásának elvét, sőt ennél még jóval többet: a kérdezés és a hozzászólás lehetőségét: ezt crowd diligence-nek hívnunk, amelynek jelentős szerepe egy vállalkozás megítélésében.
A közösségi finanszírozás történetét lásd részletesebben például. A Family Friends and Fools-től a tőzsdére lépésig – az crowdfunding szerepe a vállalatfinanszírozásban c. cikkünkben.
Vállalkozói szempontból a közösségi finanszírozás hatékony tőkebevonás, amelynek során maga határozhatja meg a befektetés feltételeit (amiket a platformszolgáltató felülvizsgál) ugyanazzal a kampánnyal nemcsak tőkéhez jut, hanem márkát épít, és egyúttal a piacra jutást könnyíti meg. Befektetői szempontból pedig a kis összegű, egyszerű és közvetlen tőkebefektetést teszi lehetővé. Ez más tőkebevonási formára egyáltalán nem jellemző. Így jött létre a hagyományosan teljesen zártkörű, azaz a nyilvánosság számára egyáltalán nem megismerhető befektetés, valamint a teljesen nyilvános, azaz az előzetesen az értékpapír-felügyelet (itthon az MNB) engedélyéhez kötött nyilvános kibocsátás, IPO, amely során a teljes befektetési ajánlatot nyilvánosan közzéteszi a részvényt kibocsátó vállalkozás. A crowdfunding a szabályozás tekintetében egy új, a befektetési lehetőség befektetési döntésre nem alkalmas rövid változatának kvázi nyilvános megjelenését lehetővé teszi, majd az érdeklődők online hitelesítése, AML és KYC folyamatok után, online hozza létre azt a zárt kört, amely megismerheti a befektetési döntésre alkalmas befektetési ajánlatot, amire a kampány során még visszavonható előzetes kötelezettségvállalási nyilatkozatot tehet. (AML: Anti-money laundering, pénzmosás elleni, KYC: know-your customer-szabályokat jelent, amit itt a felhasználói hitelesítési folyamatnál részletezünk.
A közösségi finanszírozás gazdasági jelentősége:
- Az alvótőke-bevonás a gazdaságba: a sok kis tőke bevonásához nem szükséges máshonnan kivonni a befektetést, hanem azt folyó kiadások terhére fedezik a résztvevők. Így kerül be az a pénz a gazdaságba. A crowdfunding gazdaságpolitikai jelentősége, hogy a crowd jellemzően nem egyik megtakarításából helyezi át a tőkét a kampányok során, hanem friss pénz (vagy alvótőke) kerül így a vállalkozásokba.
- A kisvállalati szektort gazdaságiválság-ellenállóvá teszi, mert a magánbefektetői attitűd kiváró, szemben az intézményi befektetői döntésekkel: a lakossági befektetők nem szabadulnak meg minden áron a részvényeiktől zuhanó árak illetve növekedő infláció esetében sem. Ez az eszközosztály válságállóbb vállalkozásokat teremt, mint a nyilvánosan kibocsátott, és szervezett piaccal rendelkező nagyvállalkozások.
- Felkészíti a vállalkozást a tőzsdére lépésre: ha egy kezdő- vagy kisvállalkozás már korai szakaszban befektetők sokaságától jut tőkéhez, akkor számára a számonkérhetőség, a külső tőkebevonás, és így később a tőzsdérelépés is sokkal természetesebb lesz.
- A piacépítés érdekében, a befektetői- és a pénzügyi kultúra terjedése, és a vállalható kockázatok minimalizálása érdekében is fontos az alacsony belépési korlát, azaz, az alacsony befektetési összegek lehetővé teszik tömegek számára, hogy egyszerűen részt vegyenek a helyi vállalkozások sikerében. Számos eset bizonyítja, például a Skype-é, hogy egy-egy sikertörténet mekkora hatással van a helyi ökoszisztémára, mert a siker részesei a nyereségük realizálása után újabb helybeli vállalkozásokba fektetnek.
- Ökoszisztéma-építés, sharing economy: az ökoszisztéma résztvevői azok, akik hosszú távon építve kapcsolati tőkéiket, a kezdő vállalkozásokkal is megosztják tudásukat, erőforrásaikat, abban bízva, hogy ha a vállalkozást növekedési pályára segítik, akkor azzal már piaci alapon is előnyös együttműködések révén profitálnak. Ki korán kel, aranyat lel, de ehhez startup-szemléletre, nyitottságra van szükség. A startup-ökoszisztéma tagjai mindazok, akik a kezdő vállalkozásokat piaci ár alatt, vagy akár pro bono, sikerdíj ellenében támogatják, illetve azokba fektetnek: tanácsadók, mentorok, inkubátorok és akcelerátorok, angyal befektetők és közösségi befektetők, és maga az állam is, ha ezen kezdeményezések jelentőségét megértve, adó-és egyéb kedvezményekkel támogatja a helyi vállalkozások megerősödését. Kezdő vállalkozások is, csakúgy, mint a nagyvállalkozások, az erőforrásaik közelébe mennek: ez lehet munkaerő, piac, infrastruktúra is, de a kezdő vállalkozásnak elsősorban először tőkére van szüksége, így abban az ökoszisztémában tudnak fejlődni, ahol a leghatékonyabb a tőkebevonás.